A minap szó érte a ház elejét, hogy nem blogolok, hát na tessék :)

Van néhány dolog, amiről babonából nem akarok írni, majd idővel előkerül, drukkolni ér, de még erre várni kell.

Más lassan 3 hónapja itt vagyunk, de a South Australian government le se szarja a fejünket. Ami fura, mondjuk én nem izgatom magam rajta, de Arkadij igen, főleg, hogy megérkezésünk után írt nekik e-mailt, hogy helló, itt vagyunk, amire nem reagáltak. Kicsit várt, aztán megint írt, szintén nulla reakció. Így aztán a múlthéten odatelefonált, hogy azért mégiscsak illene visszaköszönni, vagy valami. Egy nagyon jó fej sráccal beszélt, aki megnyugtatta, hogy majd a 3. hónapban küldenek papírt, és kérdezte, hogy amúgy hogy érezzük magunkat, meg hogy tetszik itt, és ha ráérünk elmehetünk a Skills for all irodába is. Hogy hova ne haragudj, azmiaz?

Kiderült, hogy ez az iroda arra hivatott, hogy ha friss bevándorlóként kérdésed van, vagy gondod a munkakereséssel, szakmaelismertetéssel, önéletrajzírással, akkor ők ingyen segítenek neked ezekben a dolgokban. Így aztán másnap oda is csattogtunk, hogy na majd itt megtudjuk a tutit.
Először egy rém ellenszenves ügyintézőhöz kerültünk, aki nem sokat segített abban, hogy úgy érezzük jó helyen járunk és nem potyára vonatoztunk be, nagyjából annyi derült ki a vele való fél órás beszélgetés kapcsán, hogy egyikünk szakmájához sem találunk olyan tanfolyamot, amit az állam támogatna. Arkadij tanfolyamát tavaly november óta levették a listáról, az enyémet idén február 10-én. Ezt olyan arckifejezéssel mondta, hogy majdnem taknyán tenyereltem, inkább kussolt volna a dátumról. Miután semmire se mentünk az ügyintézővel és elkönyveltünk a veszteség rovatba a délutánt, távozni készültünk, mire kérdezte, hogy mi a regisztrációs számunk, mert neki rögzítenie kell, hogy itt jártunk. Itt derült ki, hogy nem vagyunk regisztrálva se, ettől aztán kiakadt, mint a sezlonyrugó, hogy hát baaa, és elmegy kávézni, lepasszolt minket egy másik csajszinak, hogy majd az regisztrál minket.
Akkor már minden mindegy alapon átültünk a másik ablakhoz, ahol viszont egy szuperkedves csajszi ült, igazi felüdülés volt. Nyugtatgatott, hogy jó kezekben vagyunk, majd ők segítenek. Gyorsan kerített is időpontot, amikor vissza tudtunk menni, hogy az én szakmaelismertetésemet kivesézzük, addigra ők utánajárnak, hogy mi hogy megy ezzel kapcsolatban. Úgy jöttünk haza, hogy na, ezért érdemes volt idejönni, végre valaki aki segíteni tud. Kaptunk időpontot önéletrajz író és álláskereső előadásra is, és ha bármi kérdésünk van, akkor írhatunk, hívhatjuk őket.

Most szerdán mentünk vissza, egy 3. ügyintézővel találkoztunk, ő lesz a végleges, személyes, auzstrál tündérkeresztanyám :D Mondanom sem kell, hogy ez a nő is nagyon kedves volt, felvilágosított minden lehetőségemről, én meg csak ámultam, hogy ilyen van? Egy órát beszéltünk nagyjából, vagyis ő beszélt, meg Arkadij, én többnyire rémülten nézegettem, többször mondta is, hogy most már ne legyek ennyire megijedve, mert nincs semmi baj :) Kaptam szuper híreket, hogy talán nem lesz annyira szívás a szakmaelismertetésem, mint én gondoltam. Így sem lesz könnyű, de nem is annyira rémesiszonyat, mint amit én a fejemben már kitaláltam, hogy itt nyilván először felnégyelnek, majd olajban kisütnek és csak utána mondják azt, hogy édes fiam, te itt nem vagy diplomás ember. Mondta, ha megírtam az önéletrajzomat, meg a bemutatkozásomat, akkor küldjem el, és ő kijavítja, bármi kérdésem van hívjam, és főleg nyugodjak meg, mert mindenben segít, amiben csak tud :) Nagyon jó érzésekkel jöttünk el, hogy végre van valaki, aki érti mi a bajom, mitől vagyok beszarva és tud segíteni valós, használható információval.

2 hét múlva megyünk az önéletrajz írós előadásra, remélem az is hasonlóan jó élmény lesz :) Nem tudom biztosan, de gondolom, hogy ilyen típusú információs iroda minden államban van, annak aki újonnan jön mindenképpen érdemes elmenni.