2014. június 30., hétfő

Valami nem stimmel a postával ebben a világban. Nem tudom, hogy az ausztrállal, vagy úgy általában, bár azért az ausztrál posta is kitesz magáért, az tuti.

Postie
Elég sűrű a postaforgalom nálunk, köszönhető ez nagyrészt nekem, kisebb részt Arkadijnak, még kisebb részt az előttünk itt lakó lánykának, akinek havonta egy levele biztos befut, többnyire reklámok. Nekem először is ott van az alap postcrossing, ahol ugye képeslapokat küldözgetek és kapogatok. Aztán van ennek a továbbfejlesztett változata, amikor mindenféléket lehet csereberélni, én a teafilter cserélgetős csoportban vagyok benne, küldök kettőt, kapok kettőt, ez a szabály, nem bonyi. Aztán egy ideje elkezdtem levelezgetni mindenféle emberrel, Japán, Németország, Anglia, USA, Finnország a célállomások, ezek régimódi levelezések, papírra kézzel írva, postán keresztül. A postcrossinghoz tartozik még egy kicsit nagyobb projekt, aminek a neve traveling sheets. Ez abból áll, hogy egy adott témához kell lapokat gyártani. Pl az én projektem a My country, my life címmel fut, akinek kedve van részt venni benne gyárt nekem néhány lapot, bemutatja az országát, a városát, a kultúráját, a helyi szokásokat, amihez kedve van, írhat magáról is. Kicsit scrapbooking is, mert nem csak írni kell a lapokra, de hogy érdekesebb, informatívabb legyen ragasztani is szoktak mindenfélét, buszjegyet, mozijegyet, csokipapírt, akármit. Cserébe én is küldök ilyen lapokat, vagy amit szeretnének, képeslapot, apró meglepit. Van még egy oldal, amit nagyon szeretek, ezen mindenféle ingyenes termékmintát lehet kérni, ami tetszik, abból kérek, ez is postán jön mindig.
Levél és képeslap feladással nem szoktak lenni nagy gubancok, csak ha valamit teszek a borítékba, írni kell egy papírt, hogy mi van benne, mekkora az értéke, és akkora matricát ragasztanak a borítékra, mint egy lepedő, de ez inkább időigényes, mint bonyi, amíg kitöltögetem a matricás papírt.
A dolgok megkapásával vannak inkább a gondok. Van nem messze tőlünk, egy másik suburb, ahol mit ad Isten, van egy ugyanilyen nevű utca, ugyanezzel a házszámmal, és hogy igazán fincsi legyen a suburb neve is nagyon nagyon hasonló. Pl a miénk a vasfű kert, az meg a vasfa domb. Hasonló, de mégse ugyanaz, ennek ellenére a postás a mi leveleinket rendszeresen a másik címre dobálja be, ahonnan aztán nem tudom hogy ér ide hozzánk. Eddig 3 levél jött összefirkálva, kihúzófilccel nyomatékosítva, hogy ne oda dobják be, mert az a vasfa domb, más irányítószámmal. Tök szar, mert nem az én hibám, de én érzem magam tőle szarul. Igazából nem tudom miért oda dobja be a postás, hogy ez kinek a hibája, ki nem figyel, az elosztó, vagy a postás, nem is az én problémám kellene, hogy legyen, mégis az. Mert mi van ha a vasfa dombon egyszercsak kiakad az ember, és nem viszi vissza a postára a leveleket, vagy adja vissza a postásnak, hanem fogja és kibassza a kukába, vagy mi van, ha már néhány levelemmel meg is tette? Az se oké, ha az én leveleimet dobja ki, de pl Arkadij új nevére szóló bankkártya is a rossz címre megy és egyéb hivatalos levél is rossz címen köthet ki, mert valaki nem tud olvasni, vagy nem ismeri a számokat. Emiatt meg nem szeretnék postafiókot bérelni, mert se pénzem nincs rá, meg se kedvem nem lenne mindennap elautózni a postára, hogy jött-e valami. Nem, a heti egyszer megnézem nem működik, én ahhoz túl izgága és kíváncsi vagyok.
Igazából azt se tudom, hogy kinél és hogyan kell jelezni ezt a problémát, mindenesetre holnap becsattogok a postára, és megpróbálom ezt rendezni, mert kezdek egy kicsit morcos lenni emiatt, meg aggódom, hogy eltűnnek a postacuccaim.

Az egész onnan jutott eszembe, hogy a sógorom március 22-én feladott nekem egy képeslapot Mexikóból és ma ért ide :D Na ez milyen már? Hol a bánatban kallódott eddig? Azért szörnyen örülök neki, hogy ideért <3

Különben imádom a postásokat a kis piros mocijukon és a kihúzófilc színű ruhájukban, ennél menőbb a világon nincs.

0 kedveske:

 

Blog Template by BloggerCandy.com