Ülünk itthon nyugiban, én az apával skype-olok, este fél 8 van, már vacsi után, kopognak. Én nem is hallom, Arkadij jön be, hogy egy ember áll az ajtóban... o-óó az szuper, ki az és mit akar? Mondja Arkadij, hogy rendőr, vagy mi... vagy mi? Szűz anyám, a rendőr is elég gáz, de a vagy mi, az még inkább, döcögök ki, szedem össze az őrjöngő kutyát, tényleg rendőr van kint, de mit akar? Persze végigfutott az agyamon merre jártam ma, átmentem-e piroson, telefonáltam-e közben, nem adtam-e meg az elsőbbséget vkinek, gyorshajtottam-e, raboltam-e bankot?
Mondja az amúgy rendkívül barátságos és kedves rendőrember, hogy hát betörtek a szomszédhoz, láttunk-e valamit? Nem igazán, Arkadij dolgozni volt én meg az iskolában angolozni... erre a rendőr is vonogatta a vállát, hogy hát akkor ez ennyi, mire elárasztottuk egymilliárd kérdéssel, ő meg tanácsokat osztogatott, hogy mit tudunk csinálni. Röviden és tömören kb semmit, igazából hálát adhatunk, hogy nem a legszélén lakunk a házsornak, mint a szomszéd, mert oda a legkönnyebb beugrani, betörni. Valószínű, hogy nyitva maradt az ablakuk és azon surrantak be.
Vígasztaló, hogy hozzánk talán nehezebb bejönni, mert a szomszédon is át kell másznia, meg ha be is jön a tök üres lakásból nem sok mindent tud elvinni. Azt mondta a rendőr, hogy főleg ékszerre, laptopra, tabletre, ilyenekre mennek, asztali gép, tévé, ilyesmi nem érdekli őket, és nem túl valószínű, hogy visszajönnek. Na szuper, ezzel rohadtul megnyugtatott. Igazából az állatok miatt izgulok, hogy ha be is törnek, ne bántsák őket, meg ne menjenek el a kitört ablakon vagy ilyesmi.
Jó, tudom, hogy nem hozzánk törtek be, de ez a beszélgetés a rendőrrel nem annyira nyugtatott meg.

A másik dolog, ami szörnyen zavar, hogy nulla kapcsolatunk van a szomszédokkal. Akikhez betörtek, nekik a nevüket tudjuk, aztán ennyi, a másik oldalon még ennyit se, sose beszéltünk, csak ha találkozunk integetünk, mosolygunk, de mondjuk ha a plázában jönne szembe akármelyik, hát fel se ismerném. Majd erre kitalálok valamit, nem legjobb barikat keresek, de azért nem lenne rossz, ha kicsit ismernénk egymást.

Holnap könyvtárba akartam menni, de inkább nem megyek, én leszek a szörnyű leselkedő szomszéd öregasszony :D

up: másnap összefutottam velük, ők mentek én jöttem, kicsit beszélgettünk, kiderült, hogy mivel ők a sor szélén laknak, a házat és a mellette futó kerítést egy picike kis kapu kapcsolja össze, ami nem volt kulcsra zárva, azon ment be a pernahajder. Ha nem lett volna nyitva, akkor sem bonyolultabb kinyitni, mint egy emlékkönyv lakatot, kb olyan zár van rajta. Emellé még az ablakot is nyitva hagyták, szóval csak a szúnyoghálót kellett leszedni a sunyi rohadéknak, aztán már bent is volt. Tudom, hogy disznóság, de azért egy picit örülök is, hogy a hülyeségük/figyelmetlenségük miatt történt és nem azért, mert a gettóban lakunk.