Amikor ilyen hosszú idő kimarad, sose tudom, hogy hogyan kezdjek neki a  bepótolásnak. Ilyenkorra már jelentéktelenné zsugorodnak azok a problémák, amik egykor megoldhatatlannak tűntek, halálra nyomasztottak, és napokat szorongtam végig miattuk.

Igazából az elmúlt hónap eseményei összefoglalhatóak egy rövid mondatban: eladtam a lakást. Én úgy érzem, hogy végre valahára, holott nem is tartott sokáig, csak nekem volt egy örökkévalóság, és még 2 nap.
Valamikor tavaly novemberben kötöttünk egy ingatlanossal szerződést, hogy akkor vegye kézbe az ügyeket, és nekem ne kelljen minden komoly és komolytalan vevőhöz/nézelődőhöz hazaszaladgálnom. Utólag kiderült, hogy nem éppen a legkorrektebb ingatlanost sikerült kifogni, de ez már mindegy. Eleinte tök normálisnak és lelkesnek tűnt, aztán ez kissé alábbhagyott.
Januárban hívogatott elég sokat, aztán egyik érdeklődőből sem lett semmi, január végén hívtam, hogy egy kicsit menjünk lejjebb az árral, hátha akkor. Na akkor lett is két érdeklődő hirtelenjében, innentől kakás az egész. Az egyik többet adott volna a lakásért, de csak 2 részletben. A másik kevesebbet, de azonnal készpénzben. Ezt a készpénzest aztán nagyon nyomta az ingatlanos, olyannyira, hogy mindenféle hátsó gondolataim támadtak, később kiderült, hogy nem alaptalanul.
Egy szép szombat délelőtt hazaautóztam anyósommal, hogy személyesen is találkozzunk az Készpénzes Vevővel, aki már az első 5 percben olyannyira ellenszenvessé vált, hogy ha nem lett volna sürgős a lakáseladás, akkor abban a szent percben kidobom a lakásból. Rögvest utána az ingatlanost. Kezdődött ott a dolog, hogy az ingatlanos nem azt az árat mondta nekik, amit én mondtam, hogy kapni akarok a lakásért. Folytatódott ott, hogy mivel a gáz ki van kapcsolva, ezért ők azt még megvárnák amíg visszakapcsoltatjuk, ami tök oké lett volna, de... ahhoz, hogy visszakapcsolják a gázt, egy csomó szabálynak kellene megfelelnie a lakásnak, amiknek nem felel meg, lévén a szabályok újak, a lakás meg tök régi. És felújításra szorul, mint azt a hirdetés mondotta volt, és ezzel KV is tisztában volt, és nyilván látta is. Ő mindenképpen szerette volna, ha a visszakapcsolás miatt szükséges szabályoknak megfelelő felújítási/átalakítási/dolgokat én csináltatom meg, vagy ami még jobb ötlete volt, hogy letesz egy foglalót, ő abból megcsináltatja úgy a lakást, ahogy neki tetszik(!!!). Hát persze, aztán a végére meg majd az jön ki, hogy igazából én tartozok neki 2 millióval. Végül ennek a beszélgetésnek nem lett eredménye, mindenki szépen hazament, én meg elkezdtem őrült tempóban mindenféle szakikkal beszélni, hogy a gáz visszakötése összesen mennyi lenne, ha nem gáz, hanem villanytűzhely, akkor a villanyhálózat átvariálása mennyi lenne. Nagyjából ugyanaz az összeg jött ki, úgyhogy családilag arra jutottunk, hogy ezt úgy adjuk el, ahogy van, majd aki megveszi, megcsináltatja magának.
Közben az ingatlanos szemétkedése, sunyisága és inkorrektsége miatt nagyon érett, hogy búcsút vegyünk egymástól. Csaba felajánlotta, hogy ő odamegy, mint KV2, és egy magasabb összeget mond majd, hátha KV ráparázik és többet ad. Először úgy tűnt nem válik ez be, mert mikor KV hívott nagy boldogan, hogy ő mit beszélt a saját gázosával (na ez is egy szép történet) akkor gyorsan leállítottam, hogy bocs, van másik vevő, többért, és átalakítás nélkül, akkor besértődött, h őt annyiért és úgy nem érdekli a lakás. Persze, hogy nem, csak ár alatt kellene a felújított, nekem is, megértem.
Ezután eltöltöttem végre nyugalomban egy hétvégét, mikoris hétfőn hívott az ingatlanos, mint aki nem tud semmiről, hogy mit beszéltem KV-vel. Olyan ostoba volt az a nő, próbálta eljátszani, hogy ő nem tud semmiről, holott non stop tartotta a kapcsolatot KV-vel. Elmondtam, mire az ingatlanos halál bepánikolt és elkezdte nyomni KV-t, hogy de ő fizetne azonnal, és a képzeletbeli KV2 ellen beszélni, hogy az még nem is látta a lakást. Mondta, hogy ő beszél azonnal KV-el, hogy mit mond. Később hívnak is, hogy akkor mi hogy. Mondtam, hogy mennyiért és hogy adom el a lakást, akkor KV kezdett megint alkudozni, amikor rárivalltam, hogy fejezze be a cigánykodást, nekem erre nincs időm, és annyira azért nem sürgős eladni, nem kenyérre kell.
Végül kicirkuszolták, hogy kedden menjünk szerződni. Mondtam, majd akkor megyünk, ha anyósom is ráér... de hogy ehhez nem kell az anyósom. Na persze, majd pont aláírok valamit, amit nem látott az "ügyvédem". Itt is azért még ment a szemétkedés, mert kértem egy szerződéstervezetet, amiről hebegtek habogtak, nagy nehezen elküldték, persze az egész szar volt. Anyósom átírta, visszaküldte. Másnap személyesen ugyanezt eljátszották, belevettek pár dolgot, amit anyósom írt, de alapvetően úgy csűrték, hogy nekik legyen jó. 3x íratta át anyósom a szerződést, mire sikerült úgy megfogalmazni, hogy neki is tetszett. Végül eladtuk KV-nek, de nem jó szívvel.
Az ingatlanos egy nagy sunyi disznó volt, mindenről az utolsó percben szólt, mindennel bepánikoltatott, a hátam mögött szervezkedett, a tudtomon kívül vitte fel KV-t a lakásba, ahol ők már épp hogy nem kezdtek falat bontani, de a saját gázosukkal méricskéltek, tervezgettek, és mindez tök véletlen derült ki, amikor felugrottam valamiért a lakásba, ezek meg 4en ott dzsemboriznak, végig úgy éreztem, hogy ellenem munkálkodik.
A történet legeslegvégén még bedobott egy bónuszkakit, hogy 20 ezerért csináltassak energetikai tanúsítványt a lakásra. Ekkor már a tollam hegye a szerződésen volt, hogy írom alá, amikor ezt benyögte. Lehet, sőt, tuti, hogy nem viselkedtem jól nevelt úrilányként, de én úgy elkezdtem kiabálni vele, hogy mégis mi a kurva anyjáról beszél, és miért most szól? Nem az volt a bajom, hogy nekem kell megcsinálni, mert az az eladó dolga, de miért nem tudok erről, hogy ez kell, és miért nem szólt előbb? Erre csak hüppögött, és mondta, hogy ez az eladó dolga, az eladó dolga... én meg visszapofáztam, hogy de szólni az ingatlanos dolga... tájékoztatni az ingatlanos dolga... Anyósom mentette a helyzetet, mert én szívem szerint felálltam volna, hogy na nem, nincs üzlet és mindenki húzzon a picsába, mondta, hogy mi a vételárból egy büdös buznyákot nem adunk, akkor adjanak úgy h vételár+20 ezer, vagy nincs üzlet :D Ezen nagyon néztek, mi is tudunk cigánykodni, végül a mártír ingatlanos dobta be, hogy akkor ezt ő kifizeti KV-nek a saját jutalékából. Ez volt ez első jó ötlete. Mikor anyósom kiment az ügyvédet csekkolni, hogy milyen szemétségeket próbál gépelni a szerződésbe, még bepróbálkozott a ingatlanos, hogy a lelkiismeretem így meg úgy, meg ahogy gondolom. Mondtam neki, hogy ne haragudjon, de az én lelkiismeretem tiszta, nekem ez így tökéletesen megfelel, és fejezze be, hogy így próbál rám hatni. Nyilván nem gondolta, hogy kinyílik a csipám, mert addig minden szart le tudott nyomni a torkomon, de egyszer nálam is betelik a pohár. Mikor látta, hogy itt már neki nem terem babér gyorsan le is lépett. Kicsit sajnálom, hogy nem rúgtam ki, vagy nem mondtam meg neki a magamét, de aztán arra gondoltam, hogy úgyis olyan nyomorult ez a nő, az élet úgyis eléggé bünteti.
Másnap még futottam egy kört KV-vel a közművekhez, mindent átírattunk a nevére, aztán mikor végeztünk próbált jópofáskodni, hogy ha valami van hívhat-e. Mondtam neki, hogy persze, de nem fogom felvenni :D

Nem volt egy könnyű menet, nem vagyok edződve a szemétkedéshez, meg a sunyisághoz. Érzelmileg, szellemileg, fizikailag nagyon megviselt ez az elmúlt egy hónap, de most már vége, nincs több szorongás emiatt. Gyorsan elfelejtjük, és megy a képeslap Ausztráliából az ingatlanirodának is. Csak nekik nem az lesz rajta, hogy Grettings from Down Under, hanem valami egészen más :D :D